ÉHSÉG
A nézők kétfelé ültetése egy játék során valósul meg még az előadás elkezdése előtt.
Jelmez:
A kórustagok fehér ruhában vannak és egy alma-maszk takarja el az arcukat, amiből fontos, hogy jól kilássanak a karnagyra, és az éneklésben ne zavarja őket.
Díszlet:
Fenti terem: Teljesen szabályos kis-koncerttermi élményt nyújtó tér. Belépve egy kamaraesten érezzük magunkat. A színpadon az öt zenész félkörben ül kislámpával világított kottatartóik előtt, és esetleges váltóhangszereik állványai mellett, előttük a karmester vezényel, a közönségnek háttal. A gitáros sokszor elhagyja majd a helyét, szép lenne, ha ilyenkor az ő széke továbbra is megvilágítva maradna a kottatartó által. (Akár már az elején lehetne üresen a széke, hiszen a 2. tételben lent kezd először játszani.)
A zenekar mögött egy vászon van felerősítve, amin a fent ülő nézők végigkövethetik a lenti eseményeket.
A közönség székekre van ültetve szorosan, a fény koncertszerű, vagyis teljes, amikor beültetjük a közönséget és a darab alatt csak a színpad van kivilágítva. Esetleg a jobb láthatóság kedvéért ülhetnek a zenészek dobogón.
Lenti terem: Egy nagy vászon húzódik végig a színpad hátsó harmadában a nézőtérrel párhuzamosan. A vetítések mind erre a vászonra történnek. Az események jórészt ebben a térben történnek. Ahol nem, az jelölve van. A fények és a közönség ültetése itt szabadabb. A fényben nagyobbak a váltások, az egész nem-koncertszerű élményt kell hogy adjon. Ez már a közönség elhelyezésében is kitűnik.
MINDKÉT TEREMBEN
van egy kamera, rögzített helyzetben, ahonnan élőben tudjuk közvetíteni a történéseket a másik terembe, valamint egy-egy asztal is van egy-egy számítógéppel, amire a projektorok vannak kötve, és amiről a szereplők a darab alatt skypeolni tudnak, kivetítve. Tehát váltanunk kell tudni az előre rögzített felvételek, az élő adások és a számítógép monitorán látható kép vetítése között. Ezt nyilván technikusok kell, hogy végezzék, tehát az, hogy a szereplők néha leülnek skypeolni, csak úgy megvalósítható, ha tervszerűen - a helyzetkomikumot is kihasználva - odébblökik a technikusokat, akik persze előtte váltják a vetíteni kívánt felületet. A skypeolós részeknél az eredeti (azaz elég rossz minőségű) hang van hangosítva.
Hangosítás:
A fenti teremből a zenekar hangosítását úgy kellene megoldani, hogy minden hangszeres előtt egy mikrofon van, amiből leközvetítjük a hangot egy hangszóróba, így a lenti teremben öt, egymástól nagy távolságra – a közönség háta mögött a terem egész szélességében - elhelyezett hangszóróból szól. Ezalól kivétel a gitár, akinek mikroport kellene, kvázi pick up, hogy szabadabban játszhasson. A fenti teremben a hangszerek élőben szólnak, nem igényelnek ottani hangosítást, a lenti hangokból viszont ennek megfelelő arányban kell a szólisták és a kórus hangjait beadni.
Lentről a kórust nyilván térmikrofonnal kell venni, amit fent be kell adni akár csak sima sztereóban. A három szereplőnek külön mikroportja van, amit mindenhova be kell adni.
A büfében is beadunk zenét, ami alatt azt értjük, hogy a nagyterem előtt egy hangszóróból, és a kisteremhez vezető úton kis hangszórókból adjuk be a szitárszólót és később az élő elektronikával kevert hegedű szólót.
A fordítás:
A játék során, amivel leültettük a nézőket, a kezükbe nyomunk egy -egy cetlit, aminek két oldalára a darab első bekezdése van ráírva magyarul és angolul is.
A skypeos részletekben előre felírnánk angolul a chat-ablakba a szövegeket, és beszélgetés közben görgetnénk lefelé, így azt az érzést keltené, mintha egyszerre beszélnének magyarul, és gépelnének angolul.
A többi rész alatt lehetne használni az alma.blog.hu (amennyiben foglalt, egy másik almás blog) általunk létrehozott homepage-ét, ami két nyelven olvasható az éppen elhangzó szöveg, és használnánk egy rezonőrt is, aki kartonokra nagybetűvel kiírt szövegfordítást mutathatna a darab bármely pontján.
1. felvonás
Nr. 1. – nyitány (zenekar)
A vászon meg van világítva hátulról. A kezdést árnyjátékban látjuk: A földből (hasalásból) lassan alakok születnek, akik fokozatosan összeállnak egy nagy árnyékparadicsommá. Majd ahogy a vászon mögül sorra lépnek elő a kórustagok, legelsőnek a kórusvezető, fokozatosan oszlik szét a paradicsom. Előbújva nézelődnek, ismerkednek az „új” világgal. Mikor az utolsó tag is kilép, csak a Narrátor sziluettje látszódik.
A hangot a felső teremből sugározzuk lentre.
Nr. 2. – szóló (narrátor, gitár)
A Narrátor a kórus kezdőakkordján amorf módon énekelni kezd (kvázi KÓRUSIMPRÓ), elsőként a karnagy bújik ki és mutatja a tempót, majd sorban a kórustagok. Fokozatosan mindenki megtalálja a közös tempót és elindul a leírt második tétel. A gitáros a teremben van, potenciális humorforrásként. A Narrátor akkor lép elő, mikor énekelni kezd. A kórus itt már felvesz egy pozíciót, amiben kényelmesen tudják látni a karnagyot, itt már nem zavarja a mozgás a Narrátor énekét. Annál a szövegrésznél, hogy „a két ősszülénk” megjelenik Ádám és Éva két kivetített fotón. Mindketten valami a jellemükre jellemző eltorzult pofát vágnak, akár plakátszerű háttérrel (pl. Éva mellett pink szívecskék, stb.). Ebből indul el az előre felvett videó bejátszása, ahol látjuk Ádámot és Évát, amint a Trafó épülete előtt szerencsétlenkednek. Az utolsó, ingerülten énekelt „sétálnak”-ra kell elindulniuk, hogy a videó élőnek tessen, kvázi “nem hallottátok a végszavatok?” típusú poénként.
Itt fordítva, a hangot lentről sugározzuk felfelé.
NARRÁTOR Még a Paradicsomban történt, hogy egyszer, koradélután szép kettecskén sétálgott karöltve, a két ősszülénk: Ádám és Éva. Selyemfüvön, szelíd sakálok, édes őzek között sétálnak, sétálnak.
Nr. 3. – Minden szelíd (zenekar)
Az egész tétel előre rögzített videóról történő bejátszás. A képet és a hangot egyszerre kell rögzítenünk. (SZEREPLŐK: ÁDÁM, ÉVA, FUVOLISTA, KLARINÉTOS). A felvétel stílusa kézikamerás-remegős, homevideo szerű kell hogy legyen, hogy valóban élőnek gondolják a nézők. A videón Ádám a basszusklarinétnak és Éva a fuvolának, azaz egy-egy hangszernek felelnek meg és a hangszerek karakterét utánozva egymással bohóckodnak. A mozgásukkal a hangszerek játékát utánozzák, akik valójában a hátuk mögött játszanak a szereplők hátára erősített kottából. Ez a felvétel egy részén látszódhatna is, ahogy az olcsóbb filmeknél a nagy szőrős mikrofon néha belóg. A felvételben sok közeli kell, hogy legyen, hogy ne látszódjon, hogy a felvétel valósága más, mint az előadás idejének valósága. Ahogy a büfébe érnek, elbúcsúznak egymástól, Éva a lenti terembe megy, míg Ádám a fentibe indul a lépcsőn.
A hangot és a képet mindkét helyen egyformán lejátsszuk.
Nr. 4. – (Narrátor, Éva; Ádám, gitár)
Éva antréja ijesztő kell, hogy legyen. Másra kellett, hogy számítson a néző a videó alapján. Lehet más ruhában, másképp sminkelve, stb. Odébblöki a technikust az asztalról és leül a helyére skypeolni. Fent ezalatt Ádám is ezt teszi. Addig a zene megáll. Megkeresik egymást, majd a párbeszéd Skypeon megy végig. Azaz Évát a fenti közönség látja kivetítve nagyban, míg lenn Ádámot. A gyomorkorgás, valami a zene eddigi világától idegen hang kell, hogy legyen.
NARRÁTOR Hirtelen kordult egyet az Ádám gyomra!
ÉVA Ádám? Mi volt ez?
ÁDÁM Morgás, purcogás.
ÉVA Te morogtál, purcogtál?
ÁDÁM Én. A hasammal.
Nr. 5. – a nagy fúga (zenekar, kórus, szoprán szóló/narrátor)
Ez a zenei rész Éva belső lelki állapotát, azaz dühét kell, hogy kifejezze. Miközben megy a zene, Éva fokozatosan kezd el dühös arcot vágni, illetve folyamatosan változtat a különböző hülye arckifejezések között. Mindez a Skype-kamerába történik, tehát a közönség ezt a vásznon látja hatalmasban (ekkor a lenti közönségnek is a fentieknek sugárzott képet játsszuk be). Ezt a feszültséget veszi át a kórus is, (egy-egy hangszer témaindításától egy-egy szólam kapcsolódik be) akik az éhség szó mormolásával és a már betanult koreográfia szerinti mozgással is a káoszt idézik meg, megbontva az addigi statikus térformát. A kórustagok akár dühös és támadó jellegű almákat is megtestesíthetnek, akik most agresszíven közelednek a nézők felé, ezzel megteremtve a közönségben egyfajta kényelmetlen érzést. A nyolcadoló mozgásba beszállnak a már bekapcsolt lézerek által gerjesztett, de nagyon szolid ütésszerű hangok is, amiket a kórustagok keltenek mozgásukkal. A Narrátor recitálását Éva dühének kitörése kell, hogy lezárja. Azaz hirtelen feláll és ezzel a mozdulattal megakadályozza a Narrátort, hogy befejezze a mondatot (pl. pofon vágja a kitárulkozó keze vagy valami hasonló geg).
KAR Éhség. (fúga)
NARRÁTOR (a kórusból kiszól, de a fúga dallamával, vigyázat! ritmikus szöveg!) Épp egy almafa mellett álltak, balzsamos illatu szellőben susorogtak az ágak és mosolyogtak a tűzpiros...
Generálpauza.
Nr. 6. – Az almafa. (Tuba - az almák és hegedű - az ágak) - SZITÁRSZÓLÓ
A gitáros a fúga végén idegesen elhagyja a fenti termet, és becsapja maga mögött az ajtót, ebben a percben indul a vetítés, ami a büfében szitározó gitárost mutatja. A vásznon a büféből szóló, előre rögzített szitárszólót látjuk, amiben a gitáros humoros, ugyanakkor keleties ruhában szitározik. Ezalatt a felvételen látható ruhába öltözik át, hogy később, amikor a közönség a büfén keresztülhalad a két felvonás közti térfélcserében, úgy tűnjön, a gitáros valóban élőben szitározott itt ebben a ruhában.
Éva a szitárszóló alatt az almafejű Kórus között mászkál és keresi a megoldást. A kórus le van fagyva. A végén a Zarathustra-dallamot Évának kell generálnia. Amikor rájön arra, hogy 'alma' (a kórustagok fejéről), akkor bekapcsolja a lézert és a füstöt. Ebből ered a 7. jelenet káosza. Ezalatt a Narrátor feltápászkodik és elhagyja a színteret; már csak a 2. felvonásban látjuk viszont.
Nr. 7. – a nagy fúga folyt. (zenekar, kórus)
A lemerevített kép hirtelen megint életre kel, folytatódik az őrület, míg az alma-alma részhez nem érünk. Itt a lézerekre egy előre felvett alma akkordozások bejátszásának vezérlője van rákötve, így a kórus első almáját élőben énekli, a másodikban viszont csak valaki belenyúl a lézerbe és ezt felvételről halljuk. Aztán ismét élőben, aztán ismét felvételről és így tovább. Pepitában ugyanez vonatkozik a zenekarra is, ők felvételről kezdenek. Ez egy kisebb fajta KÓRUSIMPRÓ-ba folyik, ahol az élő almák mellett szólnak a lézerrel bekapcsolt felvételek is, teljes zűrzavart keltve. A tétel leírt végét a karnagy és a karmester külön vezényli a kórusnak és zenekarnak, akár más-más időben is. A tétel végét a fiúk bentmaradó hörgése zárja, valamint a hegedű magas hangja, ami már átvezet a hegedűszóló tételébe.
KAR (hirtelen folytatja a fúgát) Alma. Alma. Alma. Alma.
Nr. 8. – szóló (hegedű)
A közönség ezalatt ül át. Az átülésre figyelmeztetni kell a nézőket a darab kezdése előtt. A lézerrel ezúttal a hegedűszóló elektronikus torzulását irányítjuk. A hegedű és az elektronika hangját a büfében és a két terem közti úton sugározzuk. A 2. felvonás akkor indul, amikor mindenki elfoglalta a helyét.
2. felvonás
Nr. 9. – Narrátor, gitár
A csellisa kvázi megunva a hegedűs szólóját és az átülés kaotikus hangulatát, belekezd a szólójába, de hirtelen bejátszást látunk, ahogy valami furcsa helyen játszik (wc-ben, ruhatárban, a Lánchídon, stb.). Amikor észreveszi, hogy videóról bejátsszák, akkor sértődötten abbahagyja a játszást. Aztán a gyors résznél már csak imitálja, hogy játszik.
A tizenhatodolás is felvételről megy, tehát erre tud vezényelni fent és lent a karnagy és a karmester. Közben lenn megint visszatér az árnyjáték. Látjuk a Narrátor sziluettjét, amint az almák közt sétál. Közben a Kórus a hasítékon át az első felvonáshoz hasonlóan ismét kilép a nézőtérre, és csak egy sziluett marad, vélhetően ismét a Narrátoré. Ám amikor elkezd énekelni derül ki, hogy nem is az ő sziluettjét láttuk. Igazából a közönség mögül kezd el énekelni és sétál le a nézőtéren lassan. Az ő antréja ettől varázslatos, szemben Éva első felvonásbeli antréjával. Az „és bűntelenül, mint egy csecsemő” után van egy szünet. Itt azzal kell játszani, hogy a Narrátor arra vár, hogy bejátsszák a fotót, de ugye a “technika ördöge” miatt késnek. A két ősszülénknél visszatér a már ismert kép, Ádám és Éva plakátszerű fényképei egymás mellett, csak modulálva vannak a történetnek megfelelően (“keresd meg az öt különbséget”). Ezt dicsőíti a Kórus kétfelé állva, a fiúk Évát, a lányok Ádámot; bár a fiúk lelkesebbek Éváért. A „menve” végére megjelenik Éva cibálva Ádámot. Éva látványától változik meg a Narrátor énekstílusa, aki ki is vonul.
NARRÁTOR Még a Paradicsomban történt, hogy egyszer, koradélután szép kettecskén sétálgatott karöltve – és bűntelenül, mint egy csecsemő – a két ősszülénk: Ádám és Éva. Ragyogó rózsapusztákon keresztül menve csudálatos sziklagyepekhez értek.
Nr. 10. – Ária
A dicsőítés alatt (9. jel.) a fiúk balra, lányok jobbra állnak. A kettőjük közötti folyosón vonul Éva, aki leülteti Ádámot, hogy neki énekeljen és magát produkálja, kellesse. A fiúk rajongva nézik Évát (a lányok fintorognak rá, esetleg elővehetnek egy Éva magazint, minthogy a kórustagok között találjuk a lap egy szerkesztőjét). Ezután a „dörmögő medvék” után Ádám kifejezi a nemtetszését és ettől kezd el Éva másképp énekelni, megpróbálja a ‘szolid nő’-sztereotípiát játszva behálózni. De ez sem tetszik Ádámnak. Ezért az énekrész végén Ádám lestoppolja az egész jelenetet, és az ő belső lelki világa elevenedik meg. A 11. jelenetben ezt látjuk.
ÉVA Mily bájos ez a paradicsom!
Tündériek az oroszlánok!
Pompás zebrák és áldott elefántok!
Dörmögő medvék, hófehér kócsagok!
Lágyan hullámzó bársonyos gyepszőnyeg!
Virákocskák kelyhében motozó bogarak!
Nr. 11. – csodálatos élet (zenekar) szóló
Ádám sétálgat a kórus között, csodálja az énekes almákat a paradicsomban. A jóérzés egyértelműen látszik rajta, kiül arcára. Ezután, amikor a lányok elkezdik énekelni a csodálatos életet, kezdenek el partnert keresni (alt -tenor, szoprán -basszus). Ettől szállnak be a fiúk is és hagyják fel az Éva-rajongásukat. Itt azt a játékot lehet használni, hogy akkor énekelsz hangosabban, ha valakivel találkozol. Miután mindenki párra lelt, állnak be egy sorba Ádám elé kb. a színpad felénél. Emögül tör ki a lemerevedésből felébredt Éva, hogy a végén beénekelje a „csodálatos Évá”-t Ádámnak.
Csodálatos élet! - Éva: Csodálatos Éva!
Nr. 12. – próza (Éva, Ádám)
A kórus utáni szép csendbe szól bele Ádám, hogy éhhé lett. Ezzel fejezi ki azt, hogy nem tud Éva udvarlásával mit kezdeni. Éva énekstílusában a magát kelletős énekstílus tér vissza.
ÁDÁM Éva, éhhé lettem.
ÉVA Ádám! Beh jó is volna most egy kis alma! Egy kis alma! Megoldás lenne: egy alma!
Nr. 13. – A lábatlan gyík (zenekar)
Ezután Éva leül a géphez és beírja a Google-be, hogy alma; ezt a közönség kivetítve látja. Azaz almát keres. Az interneten ráakad az előre kialakított alma.blog.hu-ra. Közben a Narrátor fenn leül a gép elé és bejelentkezik Skype-on. Ezalatt a gitáros lemegy Éva mellé. A zene előkészíti a nagy ütközetet, fokozódnia kell.
Nr. 14. – kettős (Éva, Seltopuzik, zenekar)
A beszélgetés végig Skype-on megy. A hangszereknek nagyon cigányprímásszerűeknek kell lenniük, azaz a skypeolók feje fölött kell bazseválniuk (legyen nagy a kontraszt az előző feszült zenéhez képest). A „de én seltopuzik vagyok”-nak úgy kell elhangoznia, hogy a Narrátor lecsukja a Skypeot, és alatta a tálcán látszik nagyban háttérképként ez a mondat. Énekelnie pedig úgy kell, hogy nehezen legyen érthető a szöveg.
ÉVA Óh, kígyó, hol egy almafa?
SELTOPUZIK Van kettő a kert közepén.
ÉVA De tudod-e, drága kígyóm, hogy mi arról nem ehetünk?
SELTOPUZIK Majd elfelejtettem. Itt is van egy a sziklaszirt mögött.
ÉVA Köszönöm, drága kígyó.
SELTOPUZIK Szóra sem érdemes. De én seltopuzik vagyok.
Nr. 15. - A kígyó (zenekar) Nagyon hasonlít „a lábatlan gyík”-hoz!
Itt leáll a zene. Amíg a Narrátor leér, addig lenn Ádám, fenn a Karmester magyarázza el, mi az a seltopuzik (akár az alma.blog.hu-ról). Utána a zene újraindulásával Éva netezik tovább az almát keresve. Ezalatt a Narrátornak van ideje leérni fentről.
Nr. 16. – A kígyó köszöntése (kórus, kígyó)
A Narrátor megjelenik, kicsit emlékeztetnie kellene Éva első megjelenésére. A Kórusnak félnie kell tőle. Először lemerevedve csak hangjukkal jelzik egymásnak a veszélyt, aztán viszont a kígyó megbabonázza őket. Mindenki tetszőleges tempóban énekli először, “milyen kecses fess alak” amikor elhalad mellette, majd az ő vezényletére éneklik az első mondatot. Közben Évát veszik körbe, aki ezt nem veszi észre, hisz netezik. A Narrátor úgy igézi meg, hogy befordítja a webkamerát és abba énekli bele: “tévedni emberi dolog”. Ezután felállítja Évát és a színpad közepére viszi. Éva követi a kígyót, ismétli utána “drága Éva”. A „kígyó én vagyok”-ot már együtt éneklik. Ezután egész sokáig feszülten nézik egymást. A Kórus kivált civilbe, majd mindenki elhagyja a helyét, kivéve a két lány.
KAR (homofón reneszánsz kórus) Milyen kecses, fess alak sétál erre!
KÍGYÓ Tévedni emberi dolog, drága Éva! A kígyó én vagyok.
3. felvonás
Nr. 17. – séta (zenekar) – GITÁRSZÓLÓ
A gitárszóló alatt ( ami lehet felvételről is, hogy pontosan alávághassuk a zenét a vetítésnek) képvetítés látszódik a bűnbeesés utáni emberről. Ezt a civilbe kiváltott kórustagok, zenészek a nézőkkel keveredve együtt nézik, mint a gyerekek (pl. törökülésben). Lenn is, fenn is.
Nr. 18. – gregorián szóló népi torokhangon (Kígyó)
Ádám elmondja a szöveget a többieknek – mindez felvételről szól, visszhangozva úgy, hogy őt nem látjuk; kvázi mintha a gondolataival beszélne hozzánk, hogy mindenki értse, mi volt itt a történet. A „bűn szimbóluma” után lassan elhalványul az Apple-logóra hajazó, kiharapott alma is.
KÍGYÓ Ádám éhes lett. Almát kért. De hol az alma? Éva egy seltopuziktól kérdezi: Hol az alma? És itt hangzik el a kulcsmondat, a válasz: A kert közepén. Igen, a bűn szimbóluma.
